“Ugyan & g, ahogy r & eacute; gen,
ruháink a széken
ruh & aacute; tinta a sz & eacute; ken
vannak már.
vannak m & aacute;
Mosolyogsz rám halkan,
Mosolyogsz r & oacute; m halkan,
édes félhomályban
Lyban Cina
nézek Rád.
n & ecute; zek R & a d.
Forró testedre borulva,
Forr & oacute; diuji borulva,
egy jéghideg hanalon
egy j & eacute; ghideg hanalon
születünk újjá.
sz & uuml; mari & uuml; nk & jj & aacute;
A képzelet ösvényein
A k & eacute; pzelet & ouml; sv & ncute; nyein
születünk újjá.
sz & uuml; mari & uuml; nk & jj & aacute;
Nekem több kell,
Nekem t & ouml; bb kell,
csak még egyszer
csak m & egcute; g egyszer
ölelj át!
& ouml; lelj & t!
MAradj, maradj még kérlek
MAradj, Maradj m & eacute; g k & eacute; rlek
a reggeltõl félek,
sebuah reggelt & otilde; l f & eacute; lek,
maradj hát!
maradj h & a! t!
Forró testedre borulva,
Forr & oacute; diuji borulva,
egy jéghideg hajnalon
egy j & eacute; ghideg hajnalon
születünk újjá.
sz & uuml; mari & uuml; nk & jj & aacute;
A képzelet ösvényein
A k & eacute; pzelet & ouml; sv & ncute; nyein
születünk újjá.”
sz & uuml; mari & uuml; nk & jj & aacute;